Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy az Isten, vagy több

2009.12.28

Az emberiség hajnalán, de talán még jóval később az ókorban is (egyes helyeken mind a mai napig) léteznek olyan Isten-felfogások, istenképek, amelyekben az Isten fogalom nem egy személyhez, hanem több személyhez kötődik. Vegyünk egy egy közismert példát, az ókori görög kultúrát. Ebben a körben több istenség szerepel, persze a hierarchia csúcsán Zeusz a főisten áll, minden istenek istene, de nagyon komoly szerep jut Poszeidonnak, a tengeristennek és más nagyhatalmú és tudású isteneknek, isteni személyiségeknek is. Ha valamely kultúrkörben vagy vallásban több isten szerepel, akkor azt többistehitnek, vagy idegen szóval politeizmusnak nevezzük.

 

Amennyiben van politeizmus, azaz többistenhit, akkor nyílván kell lenni monoteizmusnak, azaz egyistenhitnek is. Semmi aggály van ilyen is nem is egy. Monoteizmus gyakorlatilag a Zsidó vallás, mert az egyetlen isten ebben körben Jahve, vagy a korábbi leírásokban Elohim, rajta kívül istenként említeni sem szabad mást, sőt az ő indokolatlan emlegetésétől is tartózkodni kell. A név mögött egy rövidítés áll: J.H.V.H e négy betű óhéber nyelven annyit jelent: Az Vagyok Aki Van. Érthető ugye, nemcsak volt, nemcsak most van, hanem lesz is örökkön örökké, tehát ő az Örökkévaló. A katolicizmusban is egyistenhitről beszélünk, mert e körben is csak egy Isten van, más kérdés, hogy az egy Istenben, azaz egy lényegbe három személy tartozik, az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Három személy egy lényegben, azaz ez is monoteizmus. A három személyű egy Isten, míg az alkotó személyek másnéven a Szentháromság. Nem könnyen felfogható dolog, sőt, nem túlzok, ha azt mondom, hogy alig felfogható. Az ilyen nehezen, vagy gyakorlatilag az ember számára nem felfogható dolgokat szoktuk misztériumoknak nevezni. A misztériumnak van egy nagy előnye, nem kell vele görcsölni, mert úgysem fogod megtudni sohasem, hogy az "hogyan működik". Legjobb talán szép csendben beletörődni, lehet mondani alázattal. A hit világában az alázat és a tisztelet nem idegen fogalmak. Akitől nagyon távol áll az alázat, az sohasem lehet igazán hívő. Az alázat persze nem azonos a megalázkodással. A Mindenható előtt meghajolni szerintem elegáns és bölcs dolog. Az ellenkezője pedig enyhén szólva veszélyes. Az Isten, mint abszolutum a szeretetben és a megbocsátásban is a legnagyobb, de mint legmagasabb szellemi hatalom "veszélyes" sőt "nagyon veszélyes" tud lenni azok számára, akik tiszteletlenül viseltetnek iránta, függetlenül attól, hogy hisznek-e a létében vagy sem. Érdemes arra is vigyázni, hogy a büntetés nem feltétlenül azonnali, lehet az is lehet másnap és lehet 50 év múlva, ahogy a népi bölcsesség tartja az Úr útjai kifürkészhetetlenek, de erre a Bbiblia is utal több helyen.